Kedves mindenki!
Így az első bejegyzésnél én is szeretném megengedni magamnak, hogy kicsit lazábban fejezzem ki a véleményemet.
Először is matematika-informatika tanár szakos hallgató vagyok. Az egyetemet 2005-ben kezdtem és 2006 óta vagyok képviselője a Hallgatói Önkormányzatnak. Az óra számomra egyik legvonzóbb része ezért is, az e-demokrácia. Már jó ideje része vagyok egy kísérletnek/játéknak aminek a neve erepublik http://www.erepublik.com/en . A lényege pontosan az e-demokrácia bemutatása, kipróbálása.
Talán azért lettem informatika tanár, a matematika mellet, mert mindig is szörnyen vonzott a sci-fi. Így az első órával kapcsolatban az első kérdésem:
Lehetséges-e a tanulás az adatok óceánjában?
Amint be kapcsoltam az RSS olvasómat, azonnal sok 10-20 darab bejegyzés ugrott fel és még csak nem is csatlakoztam szerintem minden lehetséges oldalhoz. Az ilyen mennyiségű, vegyes, tematikát nélkülöző információkban megtalálható-e az óra lényege: a tanulás, kérdés, fejlesztés és kutatás?
A félév során érdekel, hogyan fog változni a véleményem erről a témáról.
Végül még egy kérdés, ha a tanulás lehetséges - és meggyőződésem, hogy az- az interneten, akkor a nevelés is lehetséges?
Ezzel kapcsolatban sajnos már nem vagyok annyira biztos.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
hello
VálaszTörlésszerintem interneten keresztül is simán lehet nevelni - gondolj csak egy chatelésre. az internetes közösségeknek egyébként is ma talán a legnagyobb nevelő hatásuk van a diákokra. leginkább közvetetten lehet nevelni az interneten - pl. olyan tartalmak megosztásával, amik nevelnek, illetve olyan feladatokkal, amelyek arra kényszerítik a diákokat, hogy átgondoljanak és kitaláljanak dolgokat, és ebbe könnyen bevonható az internet.
szerintem.:)
üdv
Lenke
Sziasztok!
VálaszTörlésRészben egyetértek azzal, amit Lenke írt, de úgy vélem, hogy a nevelés csak egy bizonyos határig valósítható meg az interneten keresztül. Ha mondjuk a tanárra, mint morális értékek képviselőjére gondolunk, akkor a leghatékonyabb útja a nevelésnek mégiscsak a személyes kapcsolat, nem beszélve az ember számára alapvető szocializálódásról sem, melynek jelentős részét az iskolai közösségben személyesen eltöltött idő alkotja. Ismerek olyan diákokat, akik különböző okokból nem járnak iskolába, és helyette az interneten bonyolítják le tanulmányaikat. Diáktársaikkal pedig nem építettek ki semmilyen személyes kapcsolatot akár a földrajzi távolság, akár egyéb okból kifolyólag. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen ember, aki ezáltal gyakorlatilag burokban nevelkedett, hogyan fogja majd feldolgozni, ha az iskola befejeztével, munkába állása során kilép a valódi életbe. Tehát a lényeg szerintem, hogyha a körülmények lehetővé teszik, akkor a megfelelő egyensúlyt kell megtalálni az internet használata és a valós iskolai együttlétek között, és a világháló használatát pedig inkább a tanítás, mintsem a nevelés eszközeként használjuk.
A nevelést illetően azt gondolom, hogy nagyon is lehetséges az internet segítségével befolyásolni a diákjainkat, hiszen azzal, hogy twitteren csicsergünk, blogot írunk vagy éppen az övükét kommenteljük, tartalmakat, véleményeket, megjegyzéseket közvetítünk feléjük. Ha mi, a tanáraik nem írunk blogot, olvasnak valami mást. Ha nem ajánlunk weboldalakat, találnak ők maguktól. A kérdés szerintem inkább az, hogy mennyire szabad direktnek lenni, mennyi fér bele a tanár-diák kapcsolatba.
VálaszTörlésA téchnológia néha áldás, de néha átok is tud lenni. Még az is aki fejlesztéssel foglalkozik néha inkább a postagalambok korába vágyik vissza, annyira nyomasztó tud lenni az információáradat. De, fejlődni kell, mert a kíváncsiság is hajt minket, csak hát a középutat nem egyszerű megtalálni ...
VálaszTörlésAz AR lehetőségei, már a videóban látható lehetőségeket a küszöbre helyezte http://pdaplus.hu/content/view/3862/71/ Kérdés: hogyan bánunk vele?
TSz Márta