Amikor azon gondolkoztam, hogy mit is olvasak egbyől adódott, hogy egy digitális tartalom lenne az ideális az órához.
Először is hogy ki próbáljam, milyen nagy mennyiségű oldal el olvasása a gép előtt. Hát, nem kellemes.
Másodszor, hogy arra találjak választ, jó-e ha a diákoknak digitálsi formában kell tanulnia.
Véleményem szerint nem a legkellemesebb, az írott anyagokat véleményem szerint nem lehet helyettesíteni digitális tartalmakkal. Főleg nem az írott anyagokat. viszont más - video, prezentáció, gondolat térkép stb- megosztása igencsak segíti a tanulást.
A 21. század iskolája
Informatikai infrastruktúra
A fejezet első részében főleg az interaktív táblát tárgyalják a írok.
Az első dolog ami felkeltette az érdeklődésemet, hogy mennyi kompetenciát várnak el a tanároktól az iskolák. Jó prezentáció készítés, dinamikus oktatási anyagok szerkesztése, video vágás stb... Ezek szerintem elég irreálisak, figyelembe véve a tanári gárda "régebbi web generációba" tartozását. A könyv címe itt valóban találó, hiszen ezek az elképzelések csak a század későbbi részébe valósulhatnak majd meg, 5-15 múlva.
Ezenkívül a pedagógiai szemlélet is más, ha az ember interaktív táblát használ, amit a "régi vaskalapos" tanárok nehezen tudnak majd beépíteni oktatási módszereikbe. (Sőt, szerintem csak a netgeneráció tagjai fogják majd elérni a szükséges képességeket)
A tábla viszont csak egy eszköze az oktatásnak. Ha használni kívánjuk, feltétlen szükséges, hogy előre tervezzük az oktatott anyagot. Ez szerintem meg valósítható, hiszen az órák tervezése egyébként is rendkívül fontos, az hogy ezt egy más, digitális környezetben teszik a tanárok nem jelenthet nehézséget, csak akkor ha a környezet ismeretlen a tanár számára és nem is kívánja elsajátítani azt.
Az interaktív tábla "veszélyeiről" is beszél a fejezet. Itt a bőség zavarát, illetve a rengeteg tárgyi anyagot említi, valamint a tervezési és didaktikai hibákat.
Ezek gyakorlati problémák, gyakorlással, valamint megfelelő idő elteltével szerintem kialakulnak a megfelelő anyagok az oktatásra. Ebben rendkívüli segítséget jelenthet az internet is, hiszen itt sok már kipróbált anyagot is használhatnak majd a tanárok.
A sok különböző oktatási program szerintem is problémát jelenthet, főleg a mai bevétel orientált világban, ahol cégek ezrei versenyeznek a piacon. (Ezt a jelenséget a tankönyvek sokaságánál is láthattuk már)
A szavazórendszereket szerintem túl értékeli a könyv. Valóban egy jó visszacsatolási rendszert jelenthet, de szerintem a diákok egy "Showmüsorban" fogják magukat érezni használatakor, nem pedig egy órán. használatakor fontos, hogy a diákok tisztába legyenek a válaszaik súlyával.
A fejezetben nekem nagyon tetszett a projektorok alapos leírása, valamint, hogy ezeket az oktatáshoz és igénykehez köti. egy igazgató ezek alapján valóban jól választhat az iskola számára szükséges eszközök terén.
folyt köv pda és touchscreen
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia!
VálaszTörlésVéleményem szerint az idősebb tanárgenerációk számára sem jelent feltétetlenül problémát az interaktív tábla használata, hisz ha valaki szereti, amit csinál és nem fásult, akkor tudja, hogy a tanári pálya elelngedhetetlen követelménye a folyamatos megújulás. Sok tanárt ismerek, aki már pár éve használja a netet arra például, hogy azon nézzenek utána valaminek a diákok, azzal kapcsolatosak a házi feladatok, sokszor tart ppt-s előadást, amihez szintén meg kell tervezni az anyagot, akár grafikák, videók csatolásával színesítve az előadást, sőt, a gyerekeitől egyre több olyan lehetőséget ismer meg a neten, amit fel tud használni a tanításban. Ebből kiindulva gondolom, hogyha egy tanár nyitott és képes a folyamatos megújulásra, akkor nem okoz neki nagy problémát egy kurzus keretében elsajátítani az interaktív tábla használatát.
A bőség zavara, és a megbízható forrás, mint veszély elkerülésére pedig hasznosak lehetnek a már órán is említett oldalak:interaktivtabla.lap.hu; sdt.sulinet.hu
Azzal, hogy a könyv túlértékeli a szavazórendszerek hasznát, egyetértek, de azt, hogy a tanulók showműsorban éreznék magukat a használatakor át lehet fordítani abba az irányba, hogy tulajdonképpen élvezni fogják a megmérettetést és az értékelést, és megfeledkeznek arról, hogy ők most egy tanteremben vannak, és tanulnak. Szerintem nem feltétlenül baj, ha ezzel az eszközzel kicsit más szférába kerülnek, mert az élményhez köthető ismeretelsajátítás mindig maradandóbb.
A projektorok leírásához fűződő megjegyzésedről pedig az jutott eszembe, hogy az egész könyv nyelvezetén nagyon érződik, hogy ez elsősorban valóban iskolaigazgatóknak íródott, néhol nekem túl szájbarágós is, de ez lehet, hogy csak a leírtak hatékony alkalmazását próbálja elősegíteni. Ebben az esetben pedig szükséges az ilyen aprólékos leírás, bár nekem néhol már túl sok.